Reviews

14 pages
200 views

A „kivonulás, tiltakozás, hűség” koncepció és a „kapitalizmus változatai” elmélet közti kapcsolat / The connection between the ‘exit, voice, and loyalty’ conception and the ‘varieties of capitalism’ theory

of 14
All materials on our website are shared by users. If you have any questions about copyright issues, please report us to resolve them. We are always happy to assist you.
Share
Description
Tanulmányunkban az Albert O. Hirschman által kialakított „kivonulás, tiltakozás, hűség” koncepció metaelméleti felhasználásával a „kapitalizmus változatai” elméletet vesszük bírálat alá. A dolgozatban egyrészt arra mutatunk rá, hogy már a különböző
Transcript
  SZABÓ ZSOLT A „KIVONULÁS, TILTAKOZÁS, HŰSÉG” KONCEPCIÓÉS A „KAPITALIZMUS VÁLTOZATAI” ELMÉLET KÖZTI KAPCSOLAT BEVEZETÉS  A piacgazdaságok különböző típusainak vizsgálatok módszertana, elemzési fókuszajelentős átalakuláson ment át az elmúlt fél évszázad során. Összességében elkülö-níthető egy állami szerepet  kutató [pl. Gerschenkron, 1962], egy a társadalmi sze- replők hatását vizsgáló [pl. Katzenstein, 1985], és egy vállalatközpontú irányzat[pl. Hall–Soskice, 2001a], amelyek közül az 1990-es évek vége óta alapvetően azutóbbi vált meghatározó súlyúvá a közgazdasági irodalomban.Dolgozatunkban arra világítunk rá, hogy a vállalatcentrikus, ún. „kapitalizmus változatai” (Varieties of Capitalism – VoC) teória felépítése a hirschmani „kivonu-lás, tiltakozás, hűség” (Exit, Voice, and Loyalty – EVL) koncepcióra támaszkodik,mivel ez a tény viszonylag kisebb hangsúlyt kap az irodalomban. Írásunk másikcélja az, hogy a Hirschman által kialakított gondolati keretre támaszkodva munka-erő-piaci és tőkepiaci oldalról is felvázoljunk egy vizsgálati módszert a kapitaliz-musváltozatok elemzéséhez. A két elmélet mélyebb kritikája helyett a köztük lévőkapcsolatra és a további összefüggések lehetőségeire koncentrálunk. 1. A „KAPITALIZMUS VÁLTOZATAI” ELMÉLET DIÓHÉJBAN  A komparatív kapitalizmus irodalmán belül a szűken értelmezett „kapitalizmus vál-tozatai” elmélet központi munkájának  Hall  és Soskice [2001b] azonos című tanul-mánykötete tekinthető. Hall és Soskice [2001a] a vállalatok erőforrásokra valótámaszkodásából kiindulva azt elemezték, hogy hogyan viselkednek a vállalatok azérintettjeikkel, s a kapcsolatok alapján milyen makroszintű gazdasági modell bonta-kozik ki. Megköszönöm Gedeon Péter, Hámori Balázs, Szántó Zoltán, Farkas Beáta, Benczes István, Mészáros Ádám, Mikesy Álmos, Szabó-Lovas Barbara hasznos megjegyzéseit, valamint a Szajp Szabolcstól  és  Pál- völgyi Balázstól  kapott inspirációt a munkához. Tanulmányunkban az Albert 0. Hirschman által kialakított „kivonulás, tiltako-  zás, hűség” koncepció metaelméleti felhasználásával a „kapitalizmus változa- tai” elméletet vesszük bírálat alá. Egyrészt arra mutatunk rá, hogy már a külön- böző piacgazdasági modellek tipologizálásához használt vállalatelméleti dimenziójú elemzések is építkeznek a Hirschman-trilemmából, másrészt arrahívjuk fel a figyelmet, hogy olyan sajátos eszközről van szó, amely a tőke- ésmunkaerő-piaci folyamatok elemzésére támaszkodva új perspektívát is kínál akapitalista gazdaságok komparatív vizsgálatához. A dolgozat terjedelmi okok- ból az empirikus kutatásokat megalapozó elméleti alapozásra szorítkozik.  Öt dimenziót – a pénzügyi rendszert, a vállalatirányítást, a vállalatközi kapcsola-tokat, az innovációt és a képzés-oktatást – vizsgáltak részletesebben, 1 s ezek alapján két gazdasági alaptípust  különböztettek meg: egyrészt a liberális piacgazdaságok modelljét (liberal market economies – LMEs), ahova többek között az Egyesült Álla-mok, Nagy-Britannia tartozik, másrészt a koordinált piacgazdaságokat  (coordina-ted market economies – CMEs), amelynek klasszikus példája Németország. A két variáns alapvonásait analitikusan, dichotóm módon, s nem történeti áttekintésalapján definiálták, ami lényegében hasonlít a komparatív rendszerek gazdaságta-nában a kapitalizmus és a szocializmus összehasonlítása során alkalmazott „szembe-állításos megközelítési módhoz” [Szentes 2003: 392]. Az LME-modell fő vonásai:rövid távú forrásokra épülő vállalati finanszírozás, amely tipikusan a tőkepiacotjelenti; liberalizált munkaerőpiac; általános készségeket fejlesztő oktatási rendszer; vállalatok közti intenzív verseny. A CME típus jellemzői közé tartoznak ezzel szem-ben a hosszabb lejáratú finanszírozási formák, azaz a bankrendszer kiemelt szere-pe, a munkaadók és munkavállalók közti egyeztetések, az erős szakképesítést nyúj-tó oktatási rendszer, valamint a vállalatok közti K+F együttműködések. Hall és Gin-  gerich [2001] a vegyes intézményi országokat (pl. Franciaország, Olaszország, Spa-nyolország, Portugália) a köztes kategóriába sorolják, s a csoportot kevert piacgaz-daságoknak (mixed market economies – MMEs) nevezik. A koncepció egyik központi eleme az institucionális komplementaritás , amialatt az értendő, hogy egy modellen belül az intézmények egymással függőségi viszonyban vannak, az egyik intézménytípus a gazdaság többi dimenziójában meg-határozott intézménytípusok megerősödésének kedvez. A CME esetében a hosz-szabb lejáratú forrásokhoz való hozzáférés lehetővé teszi a vállalatok között a ver-seny helyett/mellett az együttműködést, a munkaerő-állomány mélyebb szintű(iparág-, ill. vállalatspecifikus) képzését. A kevésbé konvertálható tudással rendelke-ző munkavállalók az intenzív munkaerő-piaci fluktuáció helyett a tartós munkavál-lalásban érdekeltek, akárcsak a jelentős szakismeretekre igényt tartó vállalatimenedzsment, ami a munkaadók és munkavállalók közti egyeztetéseknek kedvez,míg a modell életképességét a hosszabb távú innovációra való ösztönzés biztosítja.Ezzel szemben az LME-modellben a rövidebb távon forrásokat biztosító részvény-piac a gyors vállalati újításoknak kedvez, ami élezi a vállalatok közti versenyt, srugalmasságot követel meg tőlük, így azok a flexibilis munkaerő-piaci szabályozásfelé nyitottak, s széles alapkészségekkel rendelkező munkaerőt keresnek elsősor-ban, a munkavállalók is rugalmasabbak, és sokrétű alapképzettségükre támaszkod- va könnyebben és bátrabban mozognak a liberalizált munkaerőpiacon az egyesálláshelyek között. A komplementaritás egyik következménye az institucionális útfüggőség , s azintézmények közti kapcsolat magyarázatot ad arra, miért változnak maguk az intéz-mények. A komplementaritás feltevésnek eleget téve egy gazdaságon belül a külön-böző dimenziókban lévő intézmények között vagy az előbb bemutatott harmónia  van, ami az ideáltipikus gazdaságok (USA, illetve Németország) jellemzője, vagy amennyiben köztes helyzetű egy gazdaság (azaz nem mutatható ki az intézmények  7 KÖZ-GAZDASÁG 2013/2 1  Estevez-Abe [Estevez-Abe et al. 1999], Hall és Gingerich [2004] ezt kiegészíti két további dimenzióval:a szociális védelemmel, valamint az árupiaci szabályozással.  között az előbb leírt szinkron), akkor az intézmények elindulnak vagy a liberális, vagy a koordinált piacgazdaságra jellemző irányba, s a változás eredményeként amódosulások a többi intézmény megerősödéséhez vezethetnek. A komplementari-tásból adódóan vezeti le Hall és Soskice [2001a], hogy a legjobb gazdasági teljesít-ményre a koherens intézményi konfigurációt felmutató LME és CME típusú orszá-gok képesek, míg a vegyes intézményi hátterű gazdaságok növekedését lassítják azintézmények közti összhang nehézségei. Goodin szemléletesen úgy fogalmaz, hogy a köztes struktúrájú országok a hermafrodita létükért azzal fizetnek büntetést, hogy gyengébb gazdasági teljesítményre képesek [Goodin 2003: 206]. 2. A HIRSCHMANI MODELL ESSZENCIÁJA  A „kivonulás, tiltakozás, hűség” koncepció – amelyet az angol rövidítésre támasz-kodva EVL-paradigmának nevezünk a tanulmányban – legkönnyebben az azonoscímű könyv alappéldáján, egy termelő tevékenységet folytató, ám egy idő után amegszokottnál gyengébb minőségű árut gyártó vállalaton keresztül mutatható be. Aversengő piacot feltételező mikroökonómiai felfogás szerint ilyen esetben azadott árucikk fogyasztói két lehetőség közül választhatnak: vagy  felhagynak a ter-mék vásárlásával (ezt nevezi Hirschman kivonulási opciónak) és valamely hasonló(azaz helyettesítő) áru felé fordulnak, vagy pedig romló minőség mellett is a termék hűséges vásárlói maradnak [Hirschman 1995: 12]. A vállalat ebben az esetbenindirekt módon, a kereslet változásán keresztül érzékeli a fogyasztói elégedetlensé-get, s annak mértékét.Hirschman arra mutat rá, hogy a vásárlók döntésének hagyományos közgazdasá-gi modellezése (a termékek közötti váltás lehetősége, azaz kivonulás vagy hűség)egy a neoklasszikus mikroökonómia fókuszán kívüli választási alternatívát hagy figyelmen kívül. A vevők a termék minőségével kapcsolatos nemtetszésüket ugyan-is explicit módon (pl. panaszkönyvben való bejegyzés, fogyasztóvédelmi hatóságfelkeresése, közvélemény-kutatás során az adott vállalatot elítélő válasz, internetesblogon való kritikus bejegyzés, levélírás a vállalat vezetőinek, lobbizás a vállalatimenedzsment befolyásolása céljából stb.) is kifejezhetik. Ezekben a lépésekben aza közös, hogy a vásárlók a menedzsmentet megcélzó tiltakozással [Hirschman 1995:12] jobb, vagy az eredeti minőségűvel azonos áruk gyártására próbálják rákénysze-ríteni a vállalatot. Hirschman a tiltakozási alternatíva jelentőségét a másik két dön-tési opció rangjára emeli, s együttesen kezeli azokat, ami a megközelítés egyikújdonságát jelenti, mivel lehetővé teszi a különféle közgazdaságtani alapkérdések(pl. adott termékkel kapcsolatos minőségi problémák fogyasztói kezelése, romlómunkakörülményekre adott munkavállalói reakciók, gyenge eredményeket produ-káló részvénytársaságok tulajdonosainak válaszai, külföldi tőkebefektetést végzőberuházók választási lehetőségei romló üzleti környezetben stb.) új irányból ésmódszerrel való értelmezését. A kivonuló és tiltakozó fogyasztói csoportok eltérő mechanizmusokon és csator-nákon keresztül törekszenek minőségjavításra rábírni a vállalatot, miközben a hűsé-ges kuncsaftok szerepe a konstruktív, minőségjavító vállalati válaszlépésekhezszükséges fogyasztói és pénzügyi tartalék, bizalmi tőke biztosítása szempontjából  7 DOKTORI MŰHELYEKBŐL  fontos. Így adott esetben az a paradox helyzet is előállhat, hogy az árucikk minősé-gét javító vállalati lépésekre a gyártói szándék megléte ellenére sem kerül sor,amennyiben a cég termékei mellett nehéz időkben is kitartó vevők száma a vállalatszempontjából kritikus szint alá süllyed, aminek következtében nem lesz képes a vállalat a tervezett minőségjavítás véghezvitelére. A vállalati analógia összefoglalóan jelzi a Gassler  [2003: 168] által  Hirschman-tri- lemmának nevezett modell elvi működését. Az alkalmazás potenciális lehetőségeiazonban jóval szélesebbek – amire maga Hirschman [2000] is felhívja a figyelmet–, ugyanis a koncepció átültethető egyéb szervezetek működésének vizsgálatára is,így például különféle kihívásokkal, problémákkal jellemezhető, ezért a „fogyasztók-nak” csökkentett hasznosságot nyújtó iskolai képzés, párkapcsolat, egyház, párt,munkahely, lakóhely, stb. esetén is adaptálható a tagok, résztvevők reakcióinakmodellezésére. Ráadásul  Barry [1974] és  Kassing [1997] további mélyítette azalkalmazási lehetőségeket. Barry [1974] kritikája szerint akkor is analitikus keret-nek számít a Hirschman-trilemma, amikor:1. eleve alacsony minőségű termékről van szó a piacon, vagy 2. amikor egy új, az eredetileg fogyasztott cikknél jobb minőségű áruval jelenikmeg egy vállalat a piacon, vagy 3. amennyiben a kínálati oldal helyett a keresleti oldalon történik változás, mintamikor például valaki egy termékről a ténylegesnél jobb minőséget tételez fel,majd annak megvásárlását követően szembesül a valósággal.Kassing [1997] ezt tovább bővítette azzal, hogy az érintett felek közti vélemény-eltérés, a felmerülő probléma értelmezése körüli nézetkülönbség esetében is elem-zési fogózkodót kínál a Hirschman-trilemma. Barry és Kassing felvetése kulcsfon-tosságú abból a szempontból, hogy rámutattak az eredetinél is rugalmasabb hasz-nálhatóságra, így összességében szinte valamennyi gazdasági és társadalmi konflik-tushelyzet vizsgálatára eszközt kínál a hirschmani modell. A hirschmani koncepciószéles körű tudományos értéke alapvetően abból ered, hogy lényegében egy a leg-különfélébb társadalomtudományi kérdések vizsgálatához felhasználható metael-méletről vagy „kvázialelméletről” van szó [Novoszáth 2008: 55], viszont a metael-méleti absztrakciós szint megmagyarázza azt is, hogy miért nem vált a mainstreamközgazdaságtan részévé. 3. A KÉT ELMÉLET ÖSSZEKAPCSOLÁSA  A hirschmani gondolati keret és a gazdasági modellek tipizálása közötti kapcsolategészen az 1970-es évekre nyúlik vissza. Hirschman szerint az általa felvázolt appa-rátus a kapitalista és a szocialista gazdaságok leírására is használható, azonban azalternatív piaci javak számossága alapján előbbiben inkább a kivonulást, utóbbibaninkább a tiltakozást tartotta relevánsnak [Hirschman 1995: 41–42, Hirschman2000: 93–94]. Ehhez hasonlóan ítélte meg a helyzetet  Averitt  , aki szerint az ameri-kai gazdaságot és társadalmat annyira áthatja a kivonulás eszközének alkalmazása,hogy gyakorlatilag uralkodó, mondhatni rendszeralakító viselkedési formakénttekintenek rá az amerikai polgárok [Averitt 1972: 26–28]. Az EVL-paradigma kapi-talizmuson kívüli alkalmazásának korlátaira mutatott rá ugyanakkor, hogy a valóság-  72 KÖZ-GAZDASÁG 2013/2  ban a szocialista modellek esetében a fogyasztók gyengesége következtében a visz-szacsatolási mechanizmusok – így a felvetett tiltakozás – sem működnek megfelelőhatékonysággal [l. Kolarska–Aldrich, 1980; Kornai, 2010a, 2010b]. 3.1. VÁLLALATELMÉLETI HÍD AZ ELMÉLETEK KÖZÖTT  A következőkben egyrészt amellett érvelünk, hogy három lépcsőt megtéve lényegé-ben a VoC kialakulására is termékenyítően hatott a hirschmani metaelméleti keret,s nem csupán véletlen egybeesés a kiforrott VoC és az EVL-koncepció közötti logi-kai párhuzam, másrészt arra mutatunk rá, hogy a két elmélet új intézményi közgaz-daságtanig visszanyúló gyökerei még jobban megerősítik a köztük lévő kapcsolatot.Elemzésünk szempontjából első lépésben az 1980-as évek legvégén, az 1990-esévek elején a vállalatgazdaságtanra, szervezetelméletre hatott termékenyítően aHirschman-trilemma. Az autóipari beszállítói kapcsolatok [Helper 1990], s egyébbeszállítói hálózatok vizsgálata [pl. Lane–Bachmann, 1996] során ugyanis előkerülta megrendelők és beszállítók között a lazább, gyakrabban cserélődő, piaci jellegű viszonyokat leíró kivonulás, valamint a mélyebb, hosszabb ideig tartó, lassabban fel-bomló kapcsolattal azonosított tiltakozás mint modelljellemző az amerikai, illetve ajapán vállalatok kapcsán. A közeledés második fázisa az 1990-es évek közepén következett be, amikor abeszállítói hálózatokban felfedezett hirschmani párhuzamot a vállalatok érintettjei-re vonatkozólag szélesebb értelemben kezdte használni a VoC-elmélet egyik közvet-len előfutárának tekinthető Gelauff  és den Broeder  [1996], valamint  Nooteboom [1999]. Ők mindannyian hirschmani eszközökkel (kivonulás – angolszász, tiltako-zás – német, japán modell) jellemezték a vállalatok külső és belső kapcsolatait, így a beszállítókkal, a munkavállalókkal, a versenytársakkal, a vállalati működést finan-szírozó aktorokkal való viszonyt.Mielőtt az ezredfordulót követő érintkezéssel folytatnánk, megjegyezzük, hogy  véleményünk szerint a hirschmani modell metaelméleti funkciója mellett a „kapita-lizmus változatai” elmélettel való kapcsolat másik oka a közös gyökerekben, az új intézményi közgazdaságtan (azaz neoinstitucionalizmus) hagyományaiban kere-sendő. A neoinstitucionalizmus iskolateremtőjeként Coase [1937] úgy tekintett a vállalatokra, hogy azok a tranzakciós költségek nagysága alapján választanak akö-zött, hogy a működés során mit állítanak elő saját maguk a szervezet határain belül,s mit szereznek be a piacról, azaz a vállalat határain túlról. Williamson [1975] eztazzal egészítette ki, hogy a vállalatközi tranzakciók bonyolultabbá, költségesebbé válása növeli a vállalatok egybeolvadásának, a tranzakciók szervezeten belüli, hie-rarchikus kialakításának valószínűségét, mivel ezáltal tranzakciós költség takarítha-tó meg. A VoC az új intézményi közgazdaságtan felől indulva arra koncentrál, hogy a vállalatnak mennyire szoros a viszonya a külső partnereivel, azaz kompetitív vagy kooperatív-e a kapcsolatok jellege (angolszász, ill. koordinált modell) 2 , míg Hirsch-  7 DOKTORI MŰHELYEKBŐL 2 A „kapitalizmus változatai” elmélet és a neoinstitucionalizmus közti kapcsolat továbbfejlesztése kap-csán lásd pl.  Mendelski  [2009] írását.
Related Documents
View more...
We Need Your Support
Thank you for visiting our website and your interest in our free products and services. We are nonprofit website to share and download documents. To the running of this website, we need your help to support us.

Thanks to everyone for your continued support.

No, Thanks
SAVE OUR EARTH

We need your sign to support Project to invent "SMART AND CONTROLLABLE REFLECTIVE BALLOONS" to cover the Sun and Save Our Earth.

More details...

Sign Now!

We are very appreciated for your Prompt Action!

x