Medicine, Science & Technology

16 pages
59 views

A képiség jelentésstilisztikája a Toldi estéjében

of 16
All materials on our website are shared by users. If you have any questions about copyright issues, please report us to resolve them. We are always happy to assist you.
Share
Description
The semantic stylistics of figurativity in Arany’s Toldi’s Night The paper examines one of the most important narrative poems by János Arany, Toldi estéje (Toldi’s Night) from a stylistic point of view, with a theoretical background provided by
Transcript
  127  Pethő József: A képiség jelentésstilisztikája a Toldi estéjé ben 127 A képiség jelentésstilisztikája a  Toldi estéjé  ben 1. Bevezetés Míg az Arany-recepció elsősorban Németh G. Béla nevéhez köthető fordulata előtt, amely a költő 1850-es évekbeli lírikus korszakát helyezte az értelmezések fókuszá -  ba (l. pl. Németh G. 1970, 1976, 1982; Németh G. szerk. 1972), az életmű epikai részének egyoldalú túlértékelése volt jellemző a lírával szemben, mára sokszor úgy tűnhet, hogy „túl-győzelem” következett be, és ez Arany epikájának alulértékelésé - hez vezetett (vö. Szegedy-Maszák 1981; Nyilasy 1998: 17–8). Jelen dolgozat ezzel a recepciós háttérrel kíván újra az epikához fordulni: nem a lírai életműrész jelen - tőségének és ma kanonikusnak tekinthető interpretációjának megkérdőjelezésével, hanem éppen részben azt a célt is kitűzve, hogy megkísérelje hozzáigazítani, új viszonyba hozni az epikai oeuvre egyik kiemelkedő darabjának, a Toldi estéjének stilisztikai leírását az Arany-líra jellemzésének újabb eredményeivel.A stílust a szövegértelemnek a megformáltságból adódó részeként értelmező funkcionális kognitív stilisztika elméletére (összegzően l. pl. Tolcsvai Nagy 1996, 2005) és a kognitív metaforaelmélet eredményeire (összegzően l. pl. Kövecses 2005, 2010; Lakoff 2006) épülő megközelítésem módszertana röviden a következő: egy viszonylag szorosan körülhatárolt kiindulópontból, a stílusrétegződés megvaló - sulási tartományai közül a jelentést kiemelve a tágabban értett képiség jelentéssti - lisztikájára (vö. Tolcsvai Nagy 1996: 223–38), mindenekelőtt a szöveg metaforáira és hasonlataira fókuszálok. Ebből következően a dolgozat lényegében sajátos szem -  pontú műelemzés, amely azonban tipológiai, elméleti tanulságok megfogalmazásá - ra is törekszik, így például (az életmű szempontjából) Arany epikájának és lírájának viszonyáról, (kognitív stíluselméleti, illetve poétikai szempontból) a költői/poétikus metaforák általános vonásairól, különös tekintettel ezeknek az epikai szövegekben  betöltött szerepére, illetve az irodalmi művek stílusrétegzettségének jelentésképző szerepére. 2. „s úgy fonni a képek sorát” – képszerkezetek és képrendszer a Toldi estéjében  Nemcsak Arany verseinek értelmezéséből és értelmezéstörténetéből, hanem Arany levelezéséből és kritikai írásaiból is egyértelműen kitűnik, hogy a költő milyen nagymérvű jelentőséget tulajdonított a képeknek. (A kép  kifejezést magam itt és a továbbiakban ’nyelvi kép’ értelemben használom. Megjegyzendő azonban, hogy Arany nemcsak stilisztikai terminusként használja a kép  szót, hanem olykor azzal az elsődlegesen az irodalomtudományhoz köthető, de a hétköznapi nyelvhaszná - latban is megjelenő jelentéssel, amelyet nagyjából így adhatunk meg az ÉrtSz. nyomán: ’az életnek, a történelemnek, a múltnak valamely képszerűen egységes, kiemelkedő, szemléletes jelenete művészi, irodalmi eszközökkel ábrázolva’.)  128128  Pethő József  A Szász Károly költeményeiről írt bírálat egyik részletében például a következő - ket írja, szembeállítva a képek kifogásolt és dicsért alkalmazását:„A »Féltés« igen jól indul, hanem aztán kifogyhatlan képeivel a mesterkélt -  be játszik [...] Nem hiszünk mély voltában a szenvedélynek, ha a képhalmo - zás túlhág egy bizonyos határt, melyet ugyan elméletileg kipéczézni nem lehet, de érzeni igen. S van a szenvedély halmozta képekben valami rendet - lenség, mi arról tanúskodik, hogy a költő nem kereste azokat, hanem úgy tódultak képzeletébe; míg itt [ti. a korábban dicsért versekben: P. J.] a játék a   fokrúl fokra haladó képekben,  nagyon is szembetűnő. Legalább én úgy érzem. A »Menyasszony vagy...« sok igen szépet mond: attól fogva: »... én leszek a templom köve« fokozatosan emelkedik ama legpatheticusabb vers - szakig:Ott leszek, a mikor a papÁldását reátok adja: Ott leszek mikor, az isten Azt átokká változtatja.S innen fogva a bezárásig sincsen aláesés. De midőn azt kérdi: »...nézz körűl, ha nem követ-e akkor egy halvány kísértet?« egyszerűen annyit kellé felel - nie: »az a kísértet én leszek,« s úgy fonni a következő képek sorát ” (Arany 1889: 102; a kiemelések tőlem: P. J.).Ugyanebben az írásban – maga is képekkel fogalmazva – Pető verseinek kép - rendszerét állítja példának:„Különösen Petőtől nem érdemes volna-e eltanulni azt a kis mesterséget, hogy sorról sorra, vers-szakról vers-szakra halmozza a legragyogóbb képes gondolatokat, hogy az utolsóval, mely ragyogóbb mindeniknél, s mely az egész költemény alapgondolatja, betetőzze? [...] Ő minden költeményben egy egész koszorút ad:  míg követői legtöbbje elégnek tartja nem is ép virágot, hanem egy-egy szirom-levelet dobni le, hogy ússzon, ahogy tud, a leghétköznapibb  próza lusta mocsárjának zavaros levében” (i. m. 96; a kiemelés tőlem: P. J.).A fenti két idézet alapján legalább három olyan fontos tételt kiemelhetünk, amely Arany nézetei szerint a képek kívánatos szövegbeli szerepére vonatkozik. Ezek ugyan itt kritikusi értékelésének fokmérőiként jelennek meg, ám – a művé - szi következetességet feltételezve – e jellemzőket minden bizonnyal saját költői gyakorlatára vonatkoztatva is alapkövetelménynek tekintette. Elsőként is a ké -  pek szövegbeli jelenlétének önmagában vett jelentőségéről van szó: akár a néhány fent idézett sor is igazolhatja (de vö. a fenti példákon kívül pl. Arany 1889: 67, 74, 77 stb.), hogy Arany kitüntetett gyelmet fordított a képekre egy vers művészi értékének mérlegelésekor. Másodszor kiemelendő, hogy a képeket nem elszigetel - ten, hanem a teljes szöveg struktúrájában, jelentésszerkezetében elhelyezve, azaz  129  A képiség jelentésstilisztikája a Toldi estéjé ben 129 a szöveg egészében betöltött szerep alapján tartotta értelmezhetőnek és értékelhe - tőnek. Ezzel összefüggésben pedig, és ez a harmadik tényező, alapvető követel - ménynek tartotta a képek tudatos szerkesztését, vagyis képrendszerek létrehozását, amikor is a képek nem a „szenvedély halmozta rendetlenség”-ben vannak jelen, hanem a „játék” a „fokrúl fokra haladó képekben” jön létre. A költő feladata tehát „úgy fonni a képek sorát”, hogy azokból strukturált, szerves egész, „egy egész koszorú” jöjjön létre. Az utóbbi gondolat szoros összefüggésben van azzal az elvvel,  pontosabban annak az elvnek a részeként is tekinthető, amelyet Arany „kompozí - ciós elv”-ének nevez a szakirodalom. Ezt tárgyalva Németh G. Béla (1976: 213) arra a Csengery Antalhoz írt levélre hivatkozik, amelyben Arany az addigi magyar költészet fő gyengeségét „a teljes szerkezetű, a minden elemet átható, a minden elem kölcsönösségét biztosító kompozíciós elv” hiányában jelölte meg, és amely hiánynak „a kiiktatására a maga kiemelt szándékát mutatta fel”. De magát Aranyt idézve, hivatkozhatok itt arra a Szilágyi Istvánhoz írt levelére, amelyben aforiszti - kus tömörséggel fogalmazza meg ezt az alapelvét: „én nem egyes helyekért, hanem compositióért dolgozok” (Arany 1888: 49). Ha elfogadjuk, hogy a kompozíciós igény valóban „minden elemet átható” elv, akkor ezt nyilvánvalóan a képekre is vonatkoztatnunk kell (erről bővebben l. Dávidházi 1978: 36–7; vö. még S. Varga 2010). Érdemes itt megjegyezni azt is, hogy bár az idézett önjellemzést a Murány ostroma kapcsán írja Szilágyinak Arany, de éppen akkor, amikor a Toldi estéje be - fejezésén dolgozik, sőt a levélben szereplő utalás szerint ekkoriban szinte minden idejét annak befejezése foglalja el, ugyanis ezzel menti magát, annak magyarázata - ként, hogy miért nem írt hónapok óta levelet: „a Toldi estéje foglal el, mit óhajtanék  becsülettel bevégzeni” (Arany 1888: 48).Hogy Arany a fent tárgyalt elveknek megfelelően nagyon is tudatosan ke - zelte, alakította a képeket a Toldi estéjében is, közvetlenül bizonyítja, hogy az első kidolgozás idején, 1847 szeptemberében a készülő mű képeiről, képrendsze - réről Szilágyi Istvánnak a következőket írja: a „Toldi estéje még darabban van; egyszerűsítnem kell az egészet, nagyon képes, nagyon keresett néhol” (Arany 1888: 44; a kiemelés tőlem: P. J.).A képek rendszerben való jelentkezésének példájaként nézzük most meg a Toldi estéje első és utolsó versszakát:(1) Őszbe csavarodott a természet feje, Dérré vált a harmat, hull a fák levele, Rövidebb, rövidebb lesz a napnak útja, És hosszúkat alszik rá, midőn megfutja. Megpihen legszélén az égi határnak  S int az öregeknek: „benneteket várlak!” Megrezdűl a feje sok öregnek erre: Egymásután mégis mennek a nyughelyre. * *  Arany János összes művei, II. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1951: 157; a továbbiakban az idéze - tek után csak az oldalszámot adom meg.  130130    Pethő József  (2) Harmadnap olyankor, egy fölleges estén, Domb emelkedett már Toldi Miklós testén, Amelyet az őskert, bánatja jelével, Behinte lehulló, sárga falevéllel. Nem jelölte a sírt drága érc, vagy márvány: Bence volt az emlék, lába felől állván: Egy ásót ütött le, arra támaszkodék, S elborítá a sírt új havával az ég. (215) A két idézett versszakról elmondható, hogy – Arany Jánosnak az ötvenes évek-  ben írt elégikus verseihez, például A lejtőn című vershez hasonlóan (vö. pl. Né - meth G. szerk. 1972; Tolcsvai Nagy 1996: 234–7) – meghatározó jelentéstani és stilisztikai sajátosságuk a metaforikus leképezés. Az itt megjelenő fogalmi metaforák ugyan konvencionálisak, de több tényezőből adódóan stilisztikai- poétikai potenciáljuk mégis nagyfokú. Az okok közül mindenekelőtt a metafo - rák hatóköre, kölcsönviszonya jelölhető meg: az első versszak esetében az egész szakaszra, az utolsó esetében is több mondatra (de a befogadói értelmezésben akár itt is az egész szakaszra) kiterjed ez a hatókör (valójában a Toldi estéje egész szövegére), azaz több fogalmi metafora együttesen, emergens módon válik a szö -vegértelem részévé. Az idézett két versszakban a következő táblázatban összefoglalt metaforák kölcsönviszonya határozza meg a jelentésképzést: A   TERMÉSZETI  metaforikus leképezése Az   EMBERI  metaforikus leképezése A   TERMÉSZET   EMBERAZ   EMBERI   ÉLETKOROK    ÉVSZAKOK   – az   öregség   ősz  – A   HALÁL   TÉLA    NAP   EMBERAZ   EMBERI   ÉLETKOROK     NAPSZAKOK   – A   HALÁL   ESTE  ( ÉJSZAKA )A F ÖLD  ( SAJÁT   TENGELY   KÖRÜLI ) FORGÁSA  ( EGY   EMBER  ) ÚT ( JA ) A   HALÁL   ALVÁS / PIHENÉSA   KERT   EMBER  A HALÁL   ELTÁVOZÁS / ELMENÉS Mindkét versszak fő témája az emberi elmúlás, a halál. A két versszak különleges stilisztikai hatásának meghatározóan fontos tényezője az is, hogy az itt megvaló - suló konceptualizációban az emberi szféra a kifejtettség szintjén csak háttérként  jelenik meg, a szöveg explikált szintjén a természetre vonatkozó metaforikus ki - fejezések dominálnak: Őszbe csavarodott a természet feje; rövidebb lesz a napnak útja; az őskert, bánatja jelével, / Behinte lehulló, sárga falevéllel;  stb. A megértő feldolgozás folyamatában azonban végül mégis az emberi szféra kerül előtérbe. Ennek okaként először is utalni kell a metaforikus olvasatot „előíró”, szöveguta - sításként működő címre: a Toldi estéje ugyanis egy olyan gyakori, archetipikus metaforát ( A   HALÁL   ESTE ) tartalmaz, amelynek gyakorisága miatt egy költői szö - veg esetében a befogadói tapasztalatok alapján a képi értelmezés mindenképpen  131  A képiség jelentésstilisztikája a Toldi estéjé ben 131 adekvátabbnak tekinthető, mint a szó szerinti. Meghatározóan fontos tényező az is, hogy a képtípusok közül a megszemélyesítés dominál, amely azon túl, hogy  bizonyos értelemben egyenrangúságot hoz létre a két szféra (természeti-emberi), a szöveg által mozgósított különböző fogalmi tartományok között, végső soron az anropomorzálás által az EMBERI re vonatkozó szövegértelem befogadói konstruálá - sát támogatja. Harmadrészt említendő a „fokrúl fokra halad”-ás: mindkét versszak esetében az egységek végén olyan képek, kifejezések állnak, amelyek közvetlenül az emberi elmúlás, a halál fogalmi tartományát konceptualizálják:  Megrezdűl a feje  sok öregnek erre: / Egymásután mégis mennek a nyughelyre; Bence volt az em - lék, lába felől állván: / Egy ásót ütött le, arra támaszkodék, / S elborítá a sírt új havával az ég. Az itt bemutatott metaforikus szerkezeteknek mint stílusösszetevőknek a stí -   lushatás alakulásában is fontos szerepet kapó sajátossága, hogy az emberi elmú - lásra vonatkozó fogalmi metaforák nincsenek kimondva, a befogadói jelen tés-konstruálásban előre- és visszautalások folyamatában jön létre a szövegértelem centrális része. Tehát egy „második metaforizálás” (vö. Tolcsvai Nagy 1996: 237) is megvalósul, amelyben AZ   EMBERI S  → természeti T   szerkezetű metaforák (pél -dául A   TERMÉSZET T   EMBER  S ) TERMÉSZETI S  → emberi T   (  például AZ   EMBERI   ÉLETKOROK  T   ÉVSZAKOK  S ) metaforákként nyerik el végleges szövegbeli jelentésüket. (Az S  ka- rakter a forrástartományt [source domain], a T karakter pedig a céltartományt [target domain] jelöli.) Vagyis a cél- és a forrástartományok az interpretáló megértés -  ben felcserélődnek. Az összefonódás végeredményére már Riedl (1887: 50) is felgyelt: „Már az első énekben a természet és az emberi élet jelenségei mind összefolynak egy hatásnak: a búskomor halálsejt érzelemnek keltésére.  Késő ősz van. A dérütött fákról hullnak a sárga levelek. Az esthajnal véres lángja lohad. Leszáll a puszta hideg éjszaka, a bagoly elkezdi sivítani halált hozó dalát. Előt - tünk a burjánnal felvert sírkert közepén vén ház, melynek minden köve földre kívánkozik. Mindenütt a pusztulás jele” (a kiemelés tőlem: P. J.). Érdemes meg -  jegyezni, hogy Riedl elemzésében implicit módon az idézett szakaszok, illetve a Toldi estéje metaforizálásának az a sajátossága is jelen van, hogy a természeti és az emberi fogalmi tartományait összekapcsoló metaforák, metaforasorok mö - gött megjelenik A   LENT  ( LEFELÉ ) ROSSZ  egyetemes orientációs fogalmi metafora is, amely a fent jellemzett metaforákkal összefonódva vesz részt a jelentésképzés -  ben, eleve metaforikus – az őskert bánatja jelével, / Behinte lehulló, sárga fale - véllel   – vagy a szövegben átmetaforizálttá váló kifejezésekben, azaz metaforikus kifejezésekké váló – hull a fák levele  – szerkezetekben. Kiemelve Riedl szövegé -  ből azokat a metaforikus (metaforikus értelmezési lehetőséget megnyitó) kifeje -zéseket, amelyek A   LENT , LEFELÉ   ROSSZ   fogalmi metafora szövegbeli megjelenései: hullnak, lohad, leszáll, (földre) kívánkozik. Az alábbiakban idézendő, ugyan majd már más szempontok szerint elemzett metaforák jórészt a fenti táblázatban foglalt (alap)metaforák különböző jellegű megvalósulásai, és így ezek is igazolják, hogy a Toldi estéjében a képek rendszer  -  ben, a szövegegész stílusát és így a szövegértelmet meghatározó módon vesznek részt a jelentésképzésben.
We Need Your Support
Thank you for visiting our website and your interest in our free products and services. We are nonprofit website to share and download documents. To the running of this website, we need your help to support us.

Thanks to everyone for your continued support.

No, Thanks
SAVE OUR EARTH

We need your sign to support Project to invent "SMART AND CONTROLLABLE REFLECTIVE BALLOONS" to cover the Sun and Save Our Earth.

More details...

Sign Now!

We are very appreciated for your Prompt Action!

x