Magazine

41 pages
58 views

A katonák politikai véleménynyilvánításhoz való jogának korlátozhatósága

of 41
All materials on our website are shared by users. If you have any questions about copyright issues, please report us to resolve them. We are always happy to assist you.
Share
Description
A tanulmány - a jogtörténeti hagyományok, valamint az ítélkezési gyakorlat elemzése útján - a hon- és rendvédelmi testületek állományába tartozó személyek politikai véleménynyilvánításhoz való jogának korlátozhatóságát vizsgálja.
Transcript
  IN MEDIAS RES • 2017. JÚNIUS In Medias Res 2017/1 • 5, 105–145 F 󰃳󰁲󰁵󰁭  A katonák politikai véleménynyilvánításhoz való  jogának korlátozhatósága FEJES ERIK  * Az emberi méltóság és szabadság feltétlen tiszteletén alapuló jogrendek kivétel nélkül elismerik a szabad véleménynyilvánításhoz való jogot, mely mindenkit megillet. 1  Tartalma leginkább érzelmeink, vágyaink, gondolataink kifejezésre juttatásának lehetősé-gében áll, azonban ezen egyéni szabadság szavatolása mellett a demokratikus közvélemény ki-alakulása feltételeinek és működése fenntartásának biztosítására irányuló állami kötelezettség is ugyanilyen súllyal esik latba. 2 Igazolására a történelem során számos elmélet született, melyek szintézise az ember, illetve az emberi közösség sajátos természetében ragadható meg. Ennek lényegét talán az árvízi hajós-ként is ismert Wesselényi Miklóstól származó alábbi idézettel világíthatjuk meg leginkább. „Az embernek vele született […] jussa, hogy szabadon szóljon. Hódítók ezreket fűzhetnek rablánc-ra, de nem a gondolat szabad repülését. Béklyót nem ismerő szülöttje ez az emberben lévő mennyei szikrának. Szólás tehetségével ajándékozott meg Teremtőnk, hogy a gondolatot életre valósítsuk. A Lélek nemzi, de csak a szó szüli világra gondolatinkat. A szót elfojtani annyit tesz, mint örökre méhébe zárni akarni annak gyümölcsét, melyet világra hozni szülő fájdalmak ösztönzik azt. Hol szabadon szólni nem lehet, nincs szabadság ott, [a] polgári élet, s [a] nemzeti lét […] elhal...” 3 Érzelmeink, vágyaink valamint értelemmel bíró gondolataink – szóban, írásban, nonver-bális jelekkel, alkotásokkal, cselekvéssel vagy bármely egyéb módon történő – kifejezésének ké- pessége emberi mivoltunk egyik meghatározó sajátossága. Nélküle személyiségünk szabad ki-bontakoztatása, valamint közösségi létünk is elképzelhetetlen lenne. *   PhD-hallgató (Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Jog- és Államtudományi Dok-tori Iskola), főügyészségi katonai ügyész (Központi Nyomozó Főügyészség). E-mail: fejes.erik@mku.hu 1 Vö. az Egyesült Nemzetek Közgyűlése XXI. ülésszakán, 1966. december 16-án elfogadott Polgári és Politikai  Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya kihirdetéséről szóló 1976. évi 8. törvényerejű rendelet 19. cikk, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 1993. évi XXXI. törvény 10. cikk, Alaptörvény IX. cikk. 2 30/1992. (V. 26.) AB határozat, indokolás, III. 2. 2. pont – ABH 1992. 172. 3  W󰁥󰁳󰁳󰁥󰁬󰃩󰁮󰁹󰁩 Miklós:  Balítéletekről  . Lipcse, [s.n.], 1833. 309.  106 FEJES ERIK  IN MEDIAS RES • VI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM  Jövőnk, sorsunk alakítása egyéni autonómiánk alapja, mely feltételezi az életünkre – köz- vetlenül vagy közvetve – kihatással lévő történésekre adott válaszaink szabadságát. Részben erre  vezethető vissza a közösségi döntéshozatalban, tágabb értelemben pedig a politikai életben való részvételre irányuló törekvésünk is, hiszen a mindennapjainkat meghatározó közéleti viták ala-kítójaként csak így működhetünk közre. 4  A közösség azonban más okból is létfontosságú szá-munkra, mivel az ember természetéből adódóan társas lény. Egyedül nem tudunk élni és termé-szetünket sem tudjuk beteljesíteni, ugyanis a szeretet, a megértés, az elfogadás és a megbecsülés iránti vágyunk kielégítését csak másoktól remélhetjük. 5  A közösségben való létezés viszont nem nélkülözheti a – kommunikáción alapuló – interperszonális kapcsolatokat. Megnyilvánulásaink tehát – emberi természetünkből fakadóan – szükségszerűek, ami már önmagában is kellő alapot teremt a kifejezés szabadságának elismerésére és garantálására.Ahogyan az egyén nem nélkülözheti a kifejezés szabadságát, úgy a polgári társadalmak sem a közvélemény kialakulásának, illetve szabad alakításának lehetőségét. 6  A modern államo-kat meghatározó demokratikus döntéshozatal feltétele, illetőleg megerősítője a nyílt vita, mely során nézeteinek mindenki hangot adhat. 7  A vélemények ütköztetése során elhangzó érvek sok-színűsége pedig biztosítja, hogy valamennyi gondolat, mely képes lehet hozzájárulni felmerülő  problémáink megoldásához, kinyilvánításra kerülhessen. 8  A közéleti vitákban kifejtett nézetek sokasága emellett az egyéni, valamint a közösségi érdekek mind szélesebb körének megjeleníté-sét is szolgálja. A véleménynyilvánítás tehát a modern társadalmak működésének alapja, de egy-ben – a kormányzati intézkedésekkel szemben megfogalmazott kritika formájában – garancia is az államhatalommal szemben.Mindezekből látható, hogy a – kommunikációs alapjogok „anyajogának” is nevezett – sza-badságjog megalapozása kettős, hiszen tartalmát egyrészről az ember, másrészről az emberi kö-zösség sajátos természete határozza meg. 9  Habár a szólásszabadságnak – minden más alapvető  jog érvényesíthetőségének mellőzhetetlen eszközeként – kitüntetett szerepe van az emberi jo-gok között, ez sem abszolút hatályú. Gyakorlása azonban csak szűk körben korlátozható, általá-ban akkor, ha a megszorítás alapjául szolgáló érdeksérelem különösen súlyos.A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, valamint Emberi Jogok Euró- pai Egyezménye arra is felhívja a figyelmet, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága kötelezett-ségekkel és felelősséggel jár, így azt a nemzeti törvényhozás a demokratikus társadalomban elismert és szükséges alakszerűségeknek, feltételeknek és korlátozhatóságnak vetheti alá. A kor-látozás lehetséges okai és céljai között említik – többek között – a nemzetbiztonság, a területi integritás, a közbiztonság, a zavargás, illetve a bűncselekmények megelőzésének érdekét. 10 4 Vö. Jacques M󰁡󰁲󰁩󰁴󰁡󰁩󰁮: A személy jogai – A politikai humanizmus. In: F󰁲󰁩󰁶󰁡󰁬󰁤󰁳󰁺󰁫󰁹 János (szerk.): Termé- szetjog szöveggyűjtemény. Budapest, Szent István Társulat, 2004. 48.  5 Vö. Leo S󰁴󰁲󰁡󰁵󰁳󰁳: Természetjog és történelem . Budapest, Pallas Stúdió – Attraktor K., 1999. 95–96. 6 30/1992. (V. 26.) AB határozat, indokolás, III. 2. 2. pont – ABH 1992. 172.  7 Vö. K󰁯󰁬󰁴󰁡󰁹 András:  A szólásszabadság alapvonalai – magyar angol, amerikai és európai összehasonlításban.  Budapest, Századvég, 2009. 36.  8 Vö. H󰁡󰁬󰁭󰁡󰁩 Gábor – T󰃳󰁴󰁨 Gábor Attila (szerk.):  Emberi jogok . Budapest, Osiris, 2008. 431.  9 Vö. J󰁡󰁫󰁡󰁢 András (szerk.):  Az Alkotmány kommentárja . Budapest, Századvég, 2009. 2229. 10 L. Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 19. cikk 3. pont, Emberi Jogok Európai Egyez-ménye 10. cikk 2. pont.  107 A KATONÁK POLITIKAI VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSHOZ VALÓ JOGÁNAK  … IN MEDIAS RES • 2017. JÚNIUS Az Emberi Jogok Európai Bírósága a korlátozhatóság alapjául három együttes feltételt állít: – a megszorításokat kellő pontossággal, olyan megfogalmazásban kell törvénybe foglalni, hogy minden állampolgárnak módja legyen észszerű mértékben előre látnia magatartá-sa következményeit, illetve– a korlátozásnak törvényes célra kell irányulnia és– egy demokratikus társadalomban szükséges intézkedésnek kell minősülnie. 11  Az alapjog korlátozhatóságával kapcsolatban kiemelt jelentősége van az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében foglaltaknak, miszerint „[a]lapvető jog más alapvető jog érvényesülése  vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az el-érni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlá-tozható.” Az Alkotmánybíróság rámutatott arra is, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozását eredményező törvénynek „nagyobb a súlya, ha közvetlenül másik alapjog érvé-nyesítésére és védelmére szolgál, kisebb, ha ilyen jogokat csakis mögöttesen, valamely »intéz-mény« közve títésével véd, s legkisebb, ha csupán valamely elvont érték a tárgya önmagában (pl.: köznyu galom)”. 12 Megjegyzést érdemel továbbá, hogy a testület a szólásszabadságot korlátozó törvények al-kotmányossági vizsgálatánál – kiegészítő jelleggel – a reális veszély tesztjét is alkalmazza, vagyis a megszorításhoz, a véleménynyilvánításhoz való jog gyakorlása által veszélyeztetett alkotmá-nyos értékek – elsősorban az alapjogok – közvetlen veszélyeztetettsége és annak reális bekövet-kezésének a megléte szükséges. 13 Amellett, hogy a véleménynyilvánítás határainak megvonásánál különbséget kell tenni ér-tékítélet és tényközlés között, a megnyilvánulás jellegének is meghatározó jelentősége lehet. 14  Az egyéni autonómiára, valamint az emberi közösség érdekeire visszavezethető politikai jellegű megnyilvánulásokat, azaz a közügyekben folytatott vitát minden jogrendszer kiemelten óvja, esetenként még akkor is, ha mások érdekeinek sérelmével jár. Korlátozására csak nagyon kivéte-les okból van lehetőség, ugyanis a demokratikus államok működésének elvi alapját a közéleti  viták szabadsága teremti meg. Ennek okán a véleménynyilvánítás leginkább védett „belső mag- jának” a politikai jellegű megnyilvánulásokat tekinthetjük. 15  Az Emberi Jogok Európai Bírósága szerint a szólásszabadság elsősorban a politikai véleménynyilvánítást védi, ezért a közéleti viták  védelme, valamint a közéleti szereplők szabad bírálhatósága a strasbourgi esetjogban prioritást 11 18/2000. (VI. 6.) AB határozat, indokolás, III. 3. 2. pont – ABH 2000. 126-127. 12 30/1992. (V. 26.) AB határozat, indokolás, V. 1. pont – ABH 1992. 178. 13 57/2001. (XII. 5.) AB határozat, Holló András alkotmánybíró különvéleménye – ABH 2001. 513–514. 14 Míg az alapjogi védelem a véleményekre azok érték- és igazságtartalmára tekintet nélkül kiterjed, addig a tényállítások szigorúbb megítélés alá esnek, ugyanis valóságtartalmuk vizsgálat tárgyává tehető. Amennyiben ennek eredményeként a tényállítás hamisnak vagy kellően alá nem támasztottnak bizonyul, a véleménynyilvánítás szabadsága nem olyan feltétlen, mint az értékítéletek esetén. Vö. 36/1994. (VI. 24.) AB határozat, indokolás, II. 1. 1. – ABH 1994. 223.,  Pedersen and Baadsgaard v. Denmark, no. 49017/99, 2004. december 17-i ítélet. 15 K󰁯󰁬󰁴󰁡󰁹 i. m. (7. lj.) 122.  108 FEJES ERIK  IN MEDIAS RES • VI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM élvez. 16  E megnyilvánulások bíróság általi feltétlen védelmét jól jelzi, hogy a szólásszabadság  védelme körében a tagállamok rendelkezésére álló mérlegelési jog a politikai beszédre nem ter- jed ki. 17 Ha az eddigiekben kifejtetteket összevetjük az Alaptörvény 45. cikk (4) bekezdésében, va-lamint 46. cikk (5) bekezdésében, továbbá a honvédek jogállásáról szóló 2012. évi CCV. tör- vény (továbbiakban: Hjt.) 23. § (1) bekezdés  a)  pontjában és a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény (továb-biakban: Hszt.) 108. § (1) és (2) bekezdéseiben foglalt – a Magyar Honvédség tényleges, vala-mint a rendvédelmi szervek hivatásos állományába tartozó személyek (továbbiakban: katonák)  politikai véleménynyilvánításhoz való jogát korlátozó – rendelkezésekkel, számos kérdés merül-het fel bennünk. 18 Mi lehet az az érdek vagy érdekkör, amely még a politikai véleménynyilvánítás szabadságá-hoz fűződő egyéni és társadalmi igénynél is erősebb? Korlátok közé lehet-e egyáltalán szorítani egy olyan szabadságjogot, amely az ember és az emberi közösség sajátos természetéből szükség-szerűen következik? E szabályozás eredményeként a katonák politikai alapjogai nem üresednek ki teljes mértékben? Hatályos jogszabályaink ezen restriktív rendelkezései még napjainkban is indokolhatóak? A katonák politikai véleménynyilvánítását korlátozó normák összhangban áll-nak a nemzetközi jog vonatkozó elveivel? Tanulmányomban – a jogtörténeti, illetőleg dogmatikai alapok ismertetése, valamint a ha-tályos jogszabályok és az esetjog elemzése útján – ezen kérdésekre keresem a választ. 1. Történeti gyökerek  1.1. A katonai hivatásrend kialakulásának időszaka Történelmünk bővelkedik az olyan személyiségekben, akik sikeres uralkodók és egyben rette-gett hadvezérek is voltak. Nagy Sándor (ur.: Kr. e. 336 – Kr. e. 323), Martell Károly (718–741), Szaladin (1171–1193), Hunyadi Mátyás (1458–1490) vagy Bonaparte Napóleon (1804–1815) egy személyben testesítette meg az államférfit és a katonát. A modern hadtudomány – főként Carl von Clausewitz (1780–1831) munkásságának kö-szönhető – kialakulása, valamint a technikai fejlődés azonban a hadászat fokozatos professzio- 16  Handyside v. United Kingdom,  no. 5493/72, 1976. december 7-i ítélet,  Lingens v. Austria,  no. 9815/82, 1986. július 8-i ítélet 17 Sunday Times v. United Kingdom,  no. 6538/74, 1979. április 26-i ítélet. 18 A honvédelemről és a Magyar Honvédségről, valamint a különleges jogrendben bevezethető intézkedésekről szóló 2011. évi CXIII. törvény 40. § (2) bekezdése értelmében a Magyar Honvédség tényleges katonai állományába a hivatásos és szerződéses katonák, az önkéntes tartalékos katonai szolgálatot ellátók, a honvéd tisztjelöltek, a honvéd altisztjelöltek, valamint megelőző védelmi helyzet és rendkívüli állapot idején – a hadkötelezettség bevezetését köve-tően – a hadkötelesek tartoznak. Rendvédelmi szerv a Hszt. 1. § (1) bekezdése alapján a rendőrség, a hivatásos ka-tasztrófavédelmi szerv, a büntetés-végrehajtási szervezet, az Országgyűlési Őrség, a polgári nemzetbiztonsági szolgála-tok, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal.  109 A KATONÁK POLITIKAI VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSHOZ VALÓ JOGÁNAK  … IN MEDIAS RES • 2017. JÚNIUS nalizálódását eredményezte. Ennek következtében a 19. század második felére kialakult a szak-értelmen alapuló katonai hivatásrend, mellyel párhuzamosan a politika is egyre inkább szako-sodott. Mindez a hadtudomány és a politika régi egységének a felbomlásához vezetett. 19   „[A]z elmúlt évszázadban egyszer, s mindenkorra véget ért az államférfi és a katona felcserélhető-sége. A németek hivatássá tették a háború mesterségét; a modern találmányok pedig a technikai  vívmányok előtérbe helyezésével szakosították azt. Nagyjából ugyanez történt a politikával is: a de-mokrácia hivatássá tette. Többé senki sem remélheti, hogy eleget tehet mindkét hivatásnak, jóllehet mindkettő ugyanazon mesterség ágazati – az emberek irányítása és az emberi dolgok – elrende-zése.” 20 E folyamat eredményeként a katonák államhoz való viszonya átalakult. Bár a hadügy to- vábbra is fontos államvezetési kérdés maradt, a politikai döntéshozatalban a katonák már kizá-rólag tanácsadóként, vagyis csak közvetett módon működhettek közre. A kormányzat hadügyi szakapparátusának tagjaként a végrehajtó hatalom részévé váltak. Ezzel együtt a politikai tevékenység összeegyeztethetetlenné vált a katonai hivatásrenddel, ezért kezdetben szokásjogi alapon, majd később írásos formában is tiltották a tisztek ilyen jelle-gű megnyilvánulásait. 1.2. Az Osztrák–Magyar Monarchia Az ismertetett változások az Osztrák–Magyar Monarchia területén, így hazánkban is éreztették hatásukat. Írott joganyagunk a modern magyar pártstruktúra kialakulásának idején, a kiegyezéskor még nem tartalmazott az alkotmánynak és a királynak alávetett katonák politikai megnyilvánu-lásával kapcsolatos előírásokat, ugyanakkor az egyetértést, mely arra sarkallta őket, hogy a „haza  javára akaratjokat önkényt és örömteljesen összhangzásba hozzák”, fontos erénynek tartották. 21 A katonák politikai tevékenységének tilalmára vonatkozó első írott forrásunk a Ferenc  József (1848–1916) által 1873. augusztus 9. napján Schönbrunnban kiadott szolgálati szabály-zat, melynek „Az egyletekben, gyülekezetekben, tüntetésekben, képviselő testületekben, vala-mint a nyilvános sajtóban való részvétel” címet viselő 7. §-a jelentős mértékben korlátozta a po-litikai szabadságjogok gyakorlását. „Politikai egyletekben, legyenek ezek általában hatóságilag engedélyezettek vagy sem, tényleges hon- védegyéneknek semmiképpen és semmiféle minőségben részt venni nem szabad.” 2219 Samuel P. H󰁵󰁮󰁴󰁩󰁮󰁧󰁴󰁯󰁮:  A katona és az állam . Budapest, Zrínyi–Atlanti, 1994. 73–74. 20 Archibald Percival W󰁡󰁶󰁥󰁬󰁬: e Good Soldier  . London, Macmillan, 1948. 27–28. 21 K󰃡󰁰󰁯󰁬󰁮󰁡󰁩 István:  Honvéd kézikönyv – Oktató levelek I  . Pest, Heckenast Gusztáv, 1867. 6. 22 Szolgálati szabályzat a Magyar Királyi Honvédség számára I  . Budapest, Pallas, 1887. 26.
Related Documents
View more...
We Need Your Support
Thank you for visiting our website and your interest in our free products and services. We are nonprofit website to share and download documents. To the running of this website, we need your help to support us.

Thanks to everyone for your continued support.

No, Thanks
SAVE OUR EARTH

We need your sign to support Project to invent "SMART AND CONTROLLABLE REFLECTIVE BALLOONS" to cover the Sun and Save Our Earth.

More details...

Sign Now!

We are very appreciated for your Prompt Action!

x