Career

26 pages
127 views

A Kárpát-medencei magyar szórványok településszerkezete és főbb demográfiai jellemzői

of 26
All materials on our website are shared by users. If you have any questions about copyright issues, please report us to resolve them. We are always happy to assist you.
Share
Description
A Kárpát-medencei magyar szórványok kérdése a rendszerváltással került ismételten a tudományos kutatások homlokterébe. Az ezredforduló időszakára a kutatások és a megközelítések széles spektruma alakult ki, köszönhetően a szórvány terminus rendkívül
Transcript
  7  Tátrai Patrik   A Kárpát - medencei magyar szórványok településszerkezete és főbb demográfiai jellemzői  A Kárpát-medencei magyar szórványok kérdése a rendszerváltással került ismételten a tudományos kutatások homlokterébe. Az ezredforduló időszakára a kutatások és a megkö-zelítések széles spektruma alakult ki, köszönhetően a szórvány terminus rendkívül képlé-keny tartalmának, így minden kutató a saját érdeklődésének, céljának megfelelően alakít-hatta a hangsúlyokat. 1  Ugyanakkor éppen e képlékenység miatt a szórványkérdés hatékony vizsgálatának leg-alapvetőbb kérdése, hogy mit értünk szórványon. A szakirodalomban számtalan definíció és megközelítés található, az azonban közös álláspont, hogy a szórványhelyzet nem írható le egy változóval, hiszen egy rendkívül összetett jelenségről van szó. Abban azonban kon-szenzus van, hogy a szórványhoz/szórványosodáshoz kapcsolódó legfontosabb fogalom az asszimiláció 2  és részben a migráció, 3  amely folyamatok következtében a szórványhelyzet létrejön. Más megközelítések a szórványt mint határt (nyelvhatár, kulturális nemzet határa, peremhelyzet) értelmezik. 4  A szórvány vizsgálatának további nehézségét jelenti, hogy maga a szórvány kifejezés nem egy egységes csoportot takar. Biczó Gábor mutatja be, hogy a szórvány terminust egyszerre alkalmazzák igen eltérő szociális és kulturális hátterű csopor-tokra, amelyek akár egy településen belül is megjelenhetnek. 5  Ilyés Zoltán pedig ellentétpá-rok felvázolásával (allochton–autochton, urbánus–rurális, epifánikus–rejtőzködő) próbálja 1 Keményfi Róbert: A többrétegű „szórvány” kifejezés a kisebbségkutatásban. In: Ilyés Zoltán – Papp Richárd (szerk.): Tanulmányok a szórványról  . Gondolat – MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet: Budapest, 2005. 78–90, itt: 86.2 Biczó Gábor: A szórványkérdés transznacionális dimenziói és a magyar szórványkutatás. In: Ilyés Zoltán – Papp Richárd (szerk.): Tanulmányok a szórványról.  Gondolat – MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet: Budapest, 2005. 21–42.; Kiss, 2011. A makroperspektíva védelmében. i.m.; Bodó, 2014. Szór-ványról – másként. i.m.3 Tóth Pál Péter: Diaszpóra/szórvány. In: Ilyés Zoltán – Papp Richárd (szerk.): Tanulmányok a szórványról  . Gondolat – MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet: Budapest, 2005. 108–114.4  Magyar nemzetpolitika. A nemzetpolitika stratégiai kerete  . Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium: Budapest, 2011. Letöltés helye: www.nemzetiregiszter.hu; letöltés ideje: 2013. 02. 10.; Bodó, 2014. Szórványról – másként. i.m.5 Biczó példájában Medgyest hozza fel, ahol a helyi magyarságon belül elkülöníthetők „ az autochton, évszázados múltú medgyesi magyar családok, valamint a Székelyföldről az államilag erőltetett román iparosítás  fénykorában, a 70-es években betelepülő magyarok  .” Biczó, 2005. A szórványkérdés, i.m. 35.  8  K󰁩󰁳󰁥󰁢󰁢󰁳󰃩󰁧󰁩 S󰁺󰁥󰁭󰁬󰁥 · 󰀲󰀰󰀱󰀷  󰀱 érzékeltetni a szórványközösségek heterogenitását. 6  A szórvány fogalmának problémáját a legplasztikusabban Szilágyi N. Sándor foglalja össze: „ én a szórvány(magyarság) megnevezést az alábbiakban a legszívesebben elkerülném. Ennek oka az, hogy – bármilyen meglepő is – ta- pasztalatom szerint senki sem tudja pontosan megmondani, mit kell rajta érteni  .” 7  A fent leírt komplexitás, képlékenység miatt a szórvány fogalmának, eszmetörténeti hátterének részletes bemutatása egy külön tanulmányt igényelne, ami jelen dolgozatnak nem célja. Ilyés Zoltánnal egyetértve elfogadom, hogy „ a szórvány kifejezésnek/fogalomnak kialakult egy sajátosan Kárpát-medencei magyar használati kultúrája  .” 8  Írásom – bár nem tö-rekszik a szórvány pontos definiálására, és a korábbi definíciókísérletek ismertetésére – két megközelítést mégis kiemel. Egyrészt Kiss Tamás demográfiai szemléletű meghatározását, mely szerint a szórvány az etnikai reprodukcióra önerőből képtelen közösség. 9  Ebből a defi-nícióból arra következtethetünk, hogy főként a kis lélekszámú és/vagy az adott településen kis arányban élő közösségekre illeszkedhet a szórvány terminus. A másik Ilyés Zoltán meg-közelítése, 10  mely elsősorban a területiség bevonása miatt tűnik hasznosnak. 11  Ez alapján a szórvány fogalom tartalmában kulcsfontosságúak a területi különbségek; tehát nem csak a települési viszonyok számítanak, hanem a tágabb kontextus, az adott régió etnikai szerke-zete, ami leginkább a tömb–szórvány dichotómiában ragadható meg. Mivel a szórvány településszerkezetének és demográfiai jellemzőinek elemzéséhez kvan-titatív lehatárolásra van szükség, érdemes megvizsgálni, hogy a korábbi kutatások miként próbálták lehatárolni a szórványt. Előrebocsátom, hogy e kérdésben nincs és nem is lehet konszenzus, hiszen a „ szórvány tartalma inoperábilis. Hiányzik a kicsi, a kevés – arány vagy tömeg – kvantitatív határainak definíciója  .” 12   A szórvány statisztikai lehatárolására a leggyakrabban alkalmazott kritérium az adott ki-sebbség össznépességen belüli aránya az adott közigazgatási szinten. Ez egy jól megokolható 6 Ilyés Zoltán: Szórványkutatás, szórványértelmezés. Megjegyzések a Kárpát-medence szórványközösségeinek társadalomtudományi vizsgálatához. In: Ilyés Zoltán – Papp Richárd (szerk.): Tanulmányok a szórványról  . Gondolat – MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet: Budapest, 2005. 64–77.7 Szilágyi N. Sándor: A szórványmagyarság: probléma vagy ürügy. In: Uő.:  Miegymás. Kalota Kiadó: Kolozsvár, 1997. 476–494, itt: 476.8 Ilyés, 2005. Szórványkutatás, i.m. 64.9 Kiss Tamás: Demográfiai körkép. A kisebbségi magyar közösségek demográfiai helyzete a Kárpát-medencében. Educatio,  2012. 21 (1). 24–48, itt: 35.10 „  A szórványok pontos kvantitatív behatárolásai, asszimilációelméleti meghatározásai és társadalomtudományos körülírásai ellenére a Kárpát-medencei összmagyar diskurzusban, a tudományos, politikai és laikus nyilvánosságban valamiféle hallgatólagos közmegegyezés szerint minden szórvány, ami nem a tömbmagyarsághoz tartozik, amelyet bizonyos diszperzió, térbeli keveredettség – érzelmesebben megfogalmazva –, magárahagyatottság  jellemez  .” Ilyés, 2005. Szórványkutatás, i.m. 64.11 A statisztikai–demográfiai megközelítéseknél Szilágyi N. Sándor (1997. A szórványmagyarság. i.m. 476.) hívja fel a figyelmet a területiség szempontjára: „ csak az illető településen számított százalékarányt nézzük, vagy az is számít, hogy milyen etnikai összetételűek a környező települések?  ”12 Dányi Dezső: A szlovákiai szórványmagyarság. Regio,  1999. 10 (3–4). 161–206, itt: 161.  9  T󰃡󰁴󰁲󰁡󰁩 P󰁡󰁴󰁲󰁩󰁫: A K󰃡󰁲󰁰󰃡󰁴-󰁭󰁥󰁤󰁥󰁮󰁣󰁥󰁩 󰁭󰁡󰁧󰁹󰁡󰁲 󰁳󰁺󰃳󰁲󰁶󰃡󰁮󰁹󰁯󰁫 󰁴󰁥󰁬󰁥󰁰󰃼󰁬󰃩󰁳󰁳󰁺󰁥󰁲󰁫󰁥󰁺󰁥󰁴󰁥 megközelítés, hiszen az asszimilációkutatásokból tudjuk, 13  hogy minél nagyobb a települési magyar arány, annál kisebb az asszimiláció mértéke, így ha a szórványhoz az asszimilá-ció fogalompárt társítjuk, akkor a százalékalapú megközelítésnek jelentős relevanciája van. Ugyanakkor az már teljesen önkényes, hogy ki mekkora arányt tekint a szórvány kvantita-tív határának. A teljesség nélkül az alábbi küszöböket alkalmazzák a leggyakrabban: 1%, 14  10%, 15  20%, 16  30%. 17  Van olyan szerző is, aki nem rendel pontos értéket a szórványhoz, bár létét számarányhoz (is) köti. 18 Egyes szerzők a fenti arányokat kombinálják a kisebbségi közösség abszolút számával, ezáltal érzékeltetve az intézményi háttér és népességszám kapcsolatát. 19  Ezzel a gondolattal szoros összefüggésben több tanulmány is kiemeli, hogy az említett mennyiségi jellemzőket érdemes olyan minőségi jellemzőkkel együtt vizsgálni mint az intézményi ellátottság  20  és a nyilvános magyar nyelvhasználat sajátosságai. 21  A legteljesebb szórványtipizálás Mirnics Károly nevéhez fűződik, aki a vajdasági szórványosodó településeket négy kategóriára 13 Gyurgyík László:  Asszimilációs folyamatok a szlovákiai magyarság körében . Kalligram: Pozsony, 2004.14 Dányi, 1999. A szlovákiai szórványmagyarság. i.m.15 Gyurgyík László: Népszámlálás 2001. A szlovákiai magyarság demográfiai-, település- és társadalomszerkezetének változásai az 1990-es években . Kalligram: Pozsony, 2006.; Gyurgyík László – Horváth István – Kiss Tamás: Demográfiai folyamatok, etnikai és társadalmi reprodukció. In: Bitskey Botond (szerk.): Határon túli magyarság a 21. században . Köztársasági Elnöki Hivatal: Budapest, 2010. 69–124.16 Molnár József – Molnár D. István: Kárpátalja népessége és magyarsága a népszámlálási és népmozgalmi adatok tükrében . Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség: Beregszász, 2005.; Kiss Tamás – Barna Gergő: Népszámlálás 2011. Erdélyi magyar népesedés a XXI. század első évtizedében . Nemzeti Kisebbségkutató Intézet: Kolozsvár, 2012.; Bodó, 2014. Szórványról – másként. i.m.17 Vetési László: Szórványstratégia – nemzetstratégia.  Magyar Kisebbség  , 2000. 20 (2). 172–214.; Gábrity Molnár Irén: Mit értünk szórványmagyarság alatt Vajdaságban? Létünk  , 2005. 35 (3). 19–31.; Sebők László: A szlavóniai magyar szórványok. In: Bakó Boglárka – Szoták Szilvia (szerk.):  Magyarlakta kistérségek és kisebbségi identitások a Kárpát-medencében . Gondolat – MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet: Budapest, 2005. 179–191.; Badis Róbert:  A vajdasági magyar szórványban élők demográfiai helyzete  . Identitás Kisebbségkutató Műhely, 2011. Letöltés helye: www.idkm.org; letöltés ideje: 2015. 01. 23.18 Pl. Szilágyi, 1997. A szórványmagyarság. i.m.19 „  Mint említettük, a szórvány nem pusztán mennyiségi fogalom. Ennek megfelelően különbséget kell tenni a szórványban élő személyek és szórványban élő közösségek között. Az első esetben kisszámú magyar él egy (viszonylag) nagy lélekszámú településen. Ezek az emberek általában nem vesznek részt magyar jellegű közösségi megnyilvánulásokon, illetve nem tartanak fenn magyar jellegű intézményeket (pl. vallási gyülekezet). Ide soroljuk azokat településeket, ahol a magyarok aránya 10 százalék, a lélekszám pedig 100 fő alatt van. A szórványközösségek kategóriájába azok a települések tartoznak, ahol a magyar etnikum részaránya 10 százalék alatti, de 100 fő feletti. Itt a népességszám meghalad egy kritikus határt, ezért elvben esélye van – főleg a nagyobb városokban – a magyar kulturális gyakorlatok és etnikus kapcsolatok intézményesülésének  .” Gyurgyík – Horváth – Kiss, 2010. Demográfiai folyamatok. i.m. 87.20 Pl. Vetési, 2000. Szórványstratégia. i.m.; Kiss, 2012. Demográfiai körkép. i.m.; Bodó, 2014. Szórványról – másként. i.m.21 Kiss, 2012. Demográfiai körkép. i.m.; Péntek János: Nyelvi sziget- és szórványhelyzetek, folyamatok. Korunk  , 2014. 25 (6). 39–45.  10  K󰁩󰁳󰁥󰁢󰁢󰁳󰃩󰁧󰁩 S󰁺󰁥󰁭󰁬󰁥 · 󰀲󰀰󰀱󰀷  󰀱 osztotta demográfiai és intézményi jellemzők alapján. 22  Ez a módszer azonban csak kisebb régiókra alkalmazható, és szintén szubjektív a besorolás alapja. A fenti módszerektől – amelyek a magyarok arányán, számán, intézményesültségén ala-pulnak) – jelentősen eltér az a statisztikai megközelítés, amelyik a magyar anyanyelvűek és nemzetiségűek egymáshoz viszonyított arányából indul ki. 23  Ennek alapja, hogy a Kár-pát-medence magyar kisebbségeit a tömbterületeken a magyar anyanyelvűek, a szórvány-területeken a magyar nemzetiségűek többlete jellemzi Szlovákia kivételével. Így a magyar nemzetiségi többletű települések azonosíthatók a szórvánnyal, a magyar anyanyelvi többle-tűek pedig a tömbbel. Ugyanakkor e módszer nem mindegyik régióban alkalmazható (pl. Szlovákia esetében sem), valamint a települési szinten tapasztalható számos helyi befolyáso-ló erő miatt az eredmények elsősorban kistérségi szintre (pl. járás, kommuna, opstina, stb.) aggregálva adnak hasznos eredményt.Bár – ahogy az a fenti áttekintésből kiderült – a statisztikai megközelítésű szórványku-tatások fő kérdése a szórvány kvantitatív lehatárolásának elve, a szórvány Kárpát-meden-cei, egységes szempontok szerinti meghatározását tovább nehezítik az országonként eltérő viszonyok és a hozzáférhető statisztikai adatok hiánya is. Talán éppen ez az oka annak, hogy a széleskörű – bár az elmúlt évtizedben intenzitásukból vesztő – kutatások továbbra is csak egy-egy nagyrégió, leginkább Erdély és a Vajdaság szórványaival, szórványosodásával foglalkoznak; 24  azaz hiányzik egy átfogó Kárpát-medencei vizsgálat a magyar szórványok lélekszámáról, földrajzi elhelyezkedéséről, demográfiai jellemzőikről. Jelen tanulmány ezt az űrt igyekszik betölteni. Célom, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján több megkö-zelítéssel, de egységes szempontok szerint mutassam be a szórvány településszerkezeti és demográfiai helyzetét, perspektíváit és az egyes nagyrégiók közti hasonlóságokat és kü-lönbségeket. 22 1. 1991-ben és 2002-ben is volt magyar tannyelvű iskolája, művelődési és közéleti intézménye, de a születési ezrelék nem elég a népességreprodukcióhoz; 2. Megszűnt a magyar tannyelvű oktatás, de még vannak a magyar közösség által működtetett művelődési és közéleti intézmények; 3. Megszűntek a művelődési és közéleti intézmények, de továbbra is igénylik ezek szolgáltatásait a magyar kisebbség nagyobb központjaiból; 4. A közösségi élet megszűnt, csupán egyénekre korlátozódó, esetenkénti egyházi szertartás igénylése. Mirnics Károly: Nemzeti kisebbségből szórványnépesség. In: Gábrity Molnár Irén – Mirnics Zsuzsanna (szerk.): Kisebbségi létjelenségek  . MTT: Szabadka, 2003. 25–84, itt: 73–81.23 Tátrai Patrik: Anyanyelv és nemzetiség mint az interetnikus kapcsolatok mutatója Erdély magyar lakosságának példáján. Tér és Társadalom , 2011. 25 (2). 48–68.24 Pl. Kiss Tamás: A makroperspektíva védelmében. In: Bárdi Nándor – Tóth Ágnes (szerk.):  Asszimiláció, integráció, szegregáció  . MTA Kisebbségkutató Intézet: Budapest, 2011. 39–48.; Badis Róbert: Látlelet a vajdasági magyarok demográfiai helyzetéről. Pro minoritate,  2012. (3). 27–38.; Bodó Barna: Szórványról – másként. Korunk  , 2014. 25 (6). 6–23.  11 T󰃡󰁴󰁲󰁡󰁩 P󰁡󰁴󰁲󰁩󰁫: A K󰃡󰁲󰁰󰃡󰁴-󰁭󰁥󰁤󰁥󰁮󰁣󰁥󰁩 󰁭󰁡󰁧󰁹󰁡󰁲 󰁳󰁺󰃳󰁲󰁶󰃡󰁮󰁹󰁯󰁫 󰁴󰁥󰁬󰁥󰁰󰃼󰁬󰃩󰁳󰁳󰁺󰁥󰁲󰁫󰁥󰁺󰁥󰁴󰁥 Elemzésemben az elméleti megfontolások – kiemelten Kis Tamás és Ilyés Zoltán fen-tebb már említett megközelítései – és a gyakorlati lehetőségek figyelembevételével két meg-közelítést alkalmazok. Az első a leggyakrabban használt módszer, ami a magyarok telepü-lési aránya szerint különíti el a szórványt. Jelen esetben 20%-nál húztam meg a küszöböt, ami a legtöbb szomszédos országban a különböző kisebbségi jogokhoz, a hivatalos nyelv-használathoz szükséges arány. A másik megközelítés területi alapon határolja el a tömböt és a szórványt. E szerint szórványnak veszem mindazon területeket, amelyek nem tartoznak a területileg egybefüggő, többnyire magyar többségű településekből álló tömbökhöz. E lehatárolás bár szintén szubjektív, mégis megfelelő összképet ad a szórványkérdés területi szempontú vizsgálatához. 25  A két megközelítés bemutatásával és összevetésével pontosabb képet kaphatunk a szórványról, reflektálva annak komplex jellegére. A vizsgálat alapját a Magyarországgal szomszédos országok legutóbbi népszámlálásai-nak nemzetiségi adatai képezik, leszámítva Ausztriát, ahol – nemzetiségi adatok hiányában – a köznyelvi adatokat használtam. 26  A szórvány dinamikájának felvázolásához csak azt a négy országot tudtam figyelembe venni, ahol 2011-ben is volt népszámlálás (Szlovákia, Ro-mánia, Szerbia és Horvátország). A demográfiai jellemzők bemutatásánál a népszámlálási adatok mellett a továbbvezetett népmozgalmi adatokra, valamint demográfiai elemzésekre hagyatkoztam. E részben csak a négy nagy magyar közösséget (Szlovákia, Kárpátalja, Er-dély, Vajdaság) mutatom be, mivel a többi, kis létszámú magyarság esetében nincs értelme külön vizsgálni a szórványt, hiszen jellemzőik, kis létszámuk alapján lényegében az egész horvátországi, muravidéki és őrvidéki magyarság szórványként értelmezhető.  A szórvány létszáma, településszerkezeti jellemzői  A legutóbbi népszámlálások alapján a Kárpát-medence határainkon túli több mint 14 ezer településéből megközelítően 6 ezerben élt magyar lakos. Ezek közül 4366-ban a magyarok aránya 20% alatt maradt. Ez utóbbi az a településcsoport, amelyet az első megközelítésben szórványnak tekinthetünk. Ezeken a településeken 396 ezren vallották magukat magyar nemzetiségűnek, ami az összes külhoni magyar 19%-a (1. ábra). Ezen 25 A lehatárolás alapjául az alábbi munka szolgált: Kocsis Károly: Historical predecessors and current geographical possibilities of ethnic based territorial autonomies in the Carpathian Basin. Hungarian Geographical Bulletin , 2013. 62 (1). 3–46.26 Ausztria és Ukrajna 2001-ben, Szlovénia 2002-ben, Horvátország, Románia, Szerbia és Szlovákia pedig 2011-ben tartotta utolsó népszámlálását. Szlovénia és Horvátország esetében 1991 után nem érhetők el a települési szintű etnikai adatok, ezért a vizsgálathoz Kocsis Károly becsléseit alkalmaztam (Kocsis Károly – Tátrai Patrik:  A Kárpát–Pannon-térség változó etnikai arculata  . MTA CSFK FTI: Budapest, 2015).
Related Documents
View more...
We Need Your Support
Thank you for visiting our website and your interest in our free products and services. We are nonprofit website to share and download documents. To the running of this website, we need your help to support us.

Thanks to everyone for your continued support.

No, Thanks
SAVE OUR EARTH

We need your sign to support Project to invent "SMART AND CONTROLLABLE REFLECTIVE BALLOONS" to cover the Sun and Save Our Earth.

More details...

Sign Now!

We are very appreciated for your Prompt Action!

x